Első fordításnak ezt a cikk sorozatot választottam, még pedig azért, mert nagyon sok érdekes információt tartalmaznak az egyes részek, sok képpel.Remélem nektek is tetszeni fog :)

1.Rész - Azok a friss pillanatok a B1A4 előtt



Tavalyi debütálásuk óta az első albumukkal, a Let's fly-jal és egy friss, fiatalos arculattal, sikeresen biztosították magukat 110.000 hű rajongóval, kis szünetekkel a sikeres lemezeik között. 1 év alatt szokatlan mennyiségű feltétel nélküli szeretet kaptak, akár csak a híres idol csapatok. A B1A4 egy B vércsoportú és négy A vércsoportú tagból áll. Remek színpadi jelenléttel és megingathatatlan hangbeli képességekkel rendelkeznek, de más területeken tényleg olyanok, mint a tizenévesek a húszas éveikben. A B1A4 'színfalak mögötti történetek' első részét személyesen Baro mesélte el.
Szoktuk mondogatni ötünk közt, hogy mi “az emlékeinkből élünk”, szeretjük újra felhozni őket és beszélgetni róluk. Az emlékek a gyakornoki időkből, számunkra, mindig a legnagyobb és legragyogóbb emlékek maradnak, amiket valaha átéltünk.
Az emlékek a gyakornoki időnkből, amiket sosem ununk meg, nem számít, hányszor kerülnek elő. Ma is egész éjszaka fenn maradtunk, ugyan arról a dologról beszélgetve.
1. Amit mi választunk – ‘A dolgok, amiket el kell tűrnünk, bármi legyen is’
Mikor a gyakornoki napjainkra gondolunk, a dolgok, amik elsőre eszünkbe jutnak, azok a leszidások és a fáradtság. Ha ezek az idők jönnek elő, a dolgok, amik a legtöbbször szóba kerülnek a szidások és azok a fájdalmas emlékek. Nem természetes, hogy előbb a fáradtság és a szenvedések jutnak eszünkbe, a nyaralások, szabadság és a luxus dolgok helyett? Három meghatározott dolog volt, amihez tartanunk kellett magunkat azokban az időkben.
Az első, hogy udvariasan köszönjünk (bárkinek, őszintén).
A második, hogy legyünk pontosak.
A harmadik, hogy ne hazudjunk.
Nem számít, mi történik, ez az a három dolog, amihez a tagok és a kiadó tartja magát, és az ígéret is köztünk, tagok közt. Egy és fél éve, hogy debütáltunk és ez az ígéret még mindig igaz. Úgy hiszem, ez így lesz a jövőben is.
A gyakornoki napjaink korai szakaszában, nem tudtuk megérteni és tisztában lenni ennek a három dolognak a fontosságával. A gyakorlás általában délelőtt 10 órakor kezdődik, de könnyedén vettük a kiadó szavait, mikor ezt mondták nekünk. “Mikor késtek egy percet, végül tíz perc lesz belőle. A tíz percből húsz perc, és apránként már nem tartjátok be az ígéreteket és ellustultok.”


Egy perccel kezdődik, aztán másnap már két perc, és az azután lévő nap már öt perc. Pontosan így, minden nap később értünk be pár perccel. Természetesen még hazudtunk is a kiadónak és azt mondtuk, hogy időben jöttünk...
Mikor mindez kiderült, a kiadó elég rendesen megbüntetett minket, úgyhogy helyére került az eszünk és változtattunk a rossz szokásainkon. Ahogy Jinyoung hyung mondta, “Ez a legkeményebb büntetés, amit kaptam, mióta megszülettem”. Elfogadta a büntetést és azt mondta, az volt a legnehezebb pillanat az életében, amit valaha megélt.
Deszka pozícióban kellett feküdnünk és tartanunk magunkat 30 percig, és utána azonnal csinálnunk 50 fekvőtámaszt pihenés nélkül. Addigra már a testünk elérte a saját korlátját és rázkódtunk. Ezután 20 percig kellett magunkat tartanunk a földön az öklünkön, és felemelnünk az egyik lábunkat még 10 percre. Csak azok tudják, milyen érzés, akik próbálták. Már csak a gondolatától is rázkódom. Mindenkinek hagyom, hogy elképzelje.
Ennek köszönhetően soha többé nem késtünk és nem hazudtunk többé – a gyakorlásnak szenteltük magunkat. És végül megértettük, hogy mégha ez csak egy kis ígéret volt is, meg kell tartanunk.
A kiadó egyszer ezt mondta nekünk, “Az út, amit mindannyian választottatok… Úgy fogtok élni, hogy a közönséggel kommunikáltok, megkapva a szeretetüket, ahogy felértek az elvárásaikhoz. Ha még egy kis ígéretet sem tudtok betartani magatokkal szemben, hogy fogjátok betartani azt a rengeteg ígéretet, amit a nyilvánosságnak tesztek?”
Mi, akik semmibe vettük a lehetőségeket, amiket kaptunk és amikre annyian mások vágynak, és ellustultunk, bevéstük annak a napnak a tanulságát a szívünkbe, és képesek voltunk visszatérni a kezdők szintjére.
2. A csapat munka kulcsa – ‘Gyűlés’
A titkai annak, hogy jól kijövünk egymással és a mai napig nem veszekszünk, azok a gyűlések és játékok, amiket csinálunk a gyakornokságunk óta. Meglepetés bulikat csinálunk a szülinapokon, és mindannyian felolvassuk hangosan a kártyáinkat, egymás után. Kisegítjük egymást és gondoskodunk egymásról még a másik tudta nélkül is. Közeli tesók vagyunk, akik ajándékokat hagynak egymásnak egymás ágya alatt, ha épp hálásak vagyunk, vagy bocsánatot akarunk kérni valamiért. Karácsonykor összeszedtünk 10.000 wont (kb. 2100Ft, mostani árfolyam szerint - szerk.), hogy megajándékozzuk egymást egy találomra kiválasztott taggal.
Mindannyian diákok voltunk akkoriban, akik külön éltek a szüleiktől, szóval nem volt túl sok pénzünk. Az ajándékok leginkább rágcsálni valók, inni valók és kenyér voltak, de nem az ár volt a lényeg. Emlékszem, mennyire meghatódtam,  a meleg szívek miatt és amiatt, ahogy mindenki gondolt a másikra, ezeket közvetítették az ajándékok.
Most, hogy ez így hirtelen előkerült, több, mint tíz dologról tudnék beszélni és lassan mind eszembe jutnak. Még, ha az ajándék kicsi is volt, az értékes szívek, amik gondolnak egymásra… ez a B1A4 hajtó ereje.


Jinyoung hyungnak
Hyung!! Boldog szülinapot^^ Nem vagy szomorú, amiért azt hitted, elfelejtettük a szülinapod, igaz?ㅋㅋ Sajnálom, hogy nem hallgatok hyungra rendesen és, hogy állandóan hülyéskedem. De mivel mostantól fogva örökké együtt fogunk élni, kérlek nézd ezt el aranyosanㅎㅎ És ezt a ruhát mi választottuk Junghwannal (Sandeul igazi neve - szerk.) sok nézelődés után, szóval ha ez még nem is hyung stílusa, kérlek viseld ㅋㅋ És dolgozzunk keményen az álmunkért^^ Fighting!! Boldog szülinapot még egyszer ♥
Sunwoo


Jinyoungnak
Szia Jinyoung, itt Dongwooㅋ Egy év telt el azóta, mióta először találkoztunk, húㅋ Sok dolog történt azóta, és úgy gondolom, úgy jutottunk el eddig a napig, hogy együtt viseltük el és álltuk ki őket. Ha nem érted lett volna, nagyon nehéz lett volna számomra. Nagyon megnyugtató, hogy itt vagy, mint csapattag és barát. Gratulálok a szülinapodon. Mi öten átvészelünk bármilyen nehéz vagy kemény dolgot innentől kezdve. Boldog szülinapot.
-Dongwootól-

3. Színpadon akarunk állni!
Egyszer elmentünk megnézni a DJ DOC fellépését. Véletlenül a téma a “büszkeség a nemzet dalaira” volt, és abban a pillanatban, mikor felhívtak embereket, akik bíztak az ének és tánc tudásukban annyira, hogy színpadra menjenek, Jinyoung hyung, CNU hyung és én is felrohantunk, mintha ez lett volna az a pillanat, amire mindannyian vártunk. Miután eddig csak egymás közt gyakoroltunk a próbateremben, ez volt a lehetőség, hogy megmutassuk magunkat az embereknek.
Abban a pillanatban, ahogy a zene elindult, break-danceltünk, csináltuk a kutya láb táncot, véletlenszerűen mozogtunk és még ráztuk magunkat, mint az őrültek, csak, hogy lenyűgözzük a közönséget. De sajnálatos módon Jinyoung hyung és én még az első körben sem jutottunk tovább, és lementünk szánalmasnak érezve magunkat. De szerencsére CNU hyung a végéig benn maradt és rendkívüli módon második helyet ért el, csinált egy interjút és még nyereményt is kapott.


“Á… Ha csak egy kicsit tovább jutunk…”, “Ha csak egy kicsit jobban csináljuk…” morogtunk Jinyoung hyung és én, ahogy irigykedve néztünk fel CNU hyungra. A fellépés következményei pár napig eltartottak. Miután végre valóban a színpadon álltunk, arra gondoltunk “Á, szóval ilyen a színpad”, és volt bennem valami belül, ami forrongott.
Ahogy eszembe jutott, hogy kellett távoznom a színpadról anélkül, hogy eleget megmutattam volna magamból, annak ellenére, hogy felmentem…Megígértük magunknak, hogy élesítünk és csiszolunk a képességeinken, hogy tízezerszer jobbak legyünk, így mikor a saját színpadunkon állunk, nem lesz semmi, amit megbánunk.
4. Végre, mind az öten össze álltak!
“Mindig ha jön egy újonc, keresztül megy egy beavató éneklési szertartáson.”
Ez az újonc hallgatott ránk és elkezdett énekelni, komolyan és odafigyelve. Az egész szoba magától elhallgatott.Senki nem várta el tőle, hogy álljon a szoba közepén és énekeljen ilyen komoly és kifejezéstelen arccal.
Általában azzal szórakozunk, hogy titokban videozunk, és aznap csak vicceltem, mikor ezt mondtam. De ez az újonc egyenesen felállt a helyéről, gondolkozás nélkül és azt mondta, erős busani akcentussal, “Egy pillanat, be kell melegítenem a hangomat,” és elkezdett énekelni.
Talán komoly volt, de ennek a magabiztos és vakmerő személynek a neve Lee Junghwan. Mint aktív tagja a B1A4-nak, ő a fő énekes, Sandeul.
Miután együtt éltünk egy hónapot, eljött az idő, mikor képesek voltunk megnyitni a szívünket, és beszélgettünk arról, hogy milyen út vezette egyenesen idáig.
Azért kezdett énekelni, mert vakon vágyott a színpadra. Annak ellenére, hogy rengeteg énekesi fesztiválra ment, nem sikerült nyernie az önbizalom hiánya miatt. Ezt követően csalódott volt és egy időre elvesztette az útját az életben. És végül elérte a célt, felszegett fejjel nyert. Miután több, mint 30 fesztiválon szállt versenybe, Sandeul begyűjtötte az összes díjat és új kihívás után nézett.
A dolog, ami visszatartotta attól, hogy teljesen magabiztos legyen, a megjelenése volt. Az emberek, akik vele együtt mentek meghallgatásra, bekerültek, de Sandeul képtelen volt. “Azt hiszem, ez nem az én utam…” Ez volt az a pillanat, amikor már talán úgy láthattuk őt, mint a B1A4 Sanduelje.
Csak most nevetünk ezen, viccelődve és beszélünk a szépségről, ami nem tudott ragyogni a súlya és a szemüvege miatt, de nehéz elképzelni, mennyire mély fájdalmat okozott ez Sandeulnek a múltban.
Még mindig sok dolog van, amit el akarok mondani. Talán egész este beszélnék róla. De sajnálatos módon, ez a vége a történeteknek a gyakornoki időnkből. Talán egész nap beszélnék erről. Sajnálom, de ez a vége a történetnek a gyakornokságunkból.
Innentől fogva eljött a mi időnk, hogy mi álljunk a színpadon, a B1A4 névvel.





Eredeti forrás: Naver News (news.naver.com), GLYNX @ FLIGHTB1A4.com
Angol fordítás: 1wsh, skipfire @ FLIGHTB1A4.com

Címkék: fordítás, star column